A mezei juhar, más néven Acer campestre, egy őshonos faj, amely különösen jól alkalmazkodott a dán éghajlathoz. Könnyen termeszthető, és jól tűri a metszést és a változó növekedési feltételeket. Metszés nélkül kisebb, sűrűn elágazó fává fejlődik, de kompakt sövénnyé is formálható.

A levelek kicsik, három-öt karéjúak, lekerekített szélűek. Rügyfakadáskor bronzos árnyalatúak, később sötétzöldtől kékeszöldig változnak, ősszel pedig aranysárga színt kapnak. A kéreg szürkés vagy világoszöld, jellegzetes parafadugó-szerű kinövésekkel, amelyek díszes megjelenést kölcsönöznek, különösen az idősebb ágakon.

Májusban a mezei juhar apró, világoszöld virágokkal virágzik, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat. A virágzás után kis, szárnyas termések fejlődnek, amelyeket a madarak télen elfogyasztanak.

A növény szinte minden talajtípusban jól fejlődik, még ott is, ahol a talaj időszakosan nedves lehet. Jól bírja a napot és az árnyékot, és használható nyírt sövényként, nyíratlan szélfogóként vagy szabadon álló kisebb faként. Ültetéskor ajánlott talajjavítást és rendszeres öntözést alkalmazni a jó megeredés érdekében.

A Buxus Sempervirens Var. Arborescens a közönséges puszpáng egy változata, amely sűrű és felfelé növő formájáról ismert. Gyakran használják sövénynövényként vagy formára nyírt ültetésekhez, ahol klasszikus és rendezett megjelenés kívánatos.

A növény zöld, lándzsa alakú levelekkel rendelkezik, amelyek egész évben megőrzik színüket. Legjobban napos vagy félárnyékos helyen fejlődik, és a jól vízelvezető, mérsékelt tápanyagtartalmú talajt kedveli. Közepes növekedési üteme miatt könnyen formában tartható, és alkalmas alacsony és közepes méretű sövényekhez is.

Körülbelül 100–300 cm magasságával és 90–120 cm szélességével a Buxus Sempervirens Var. Arborescens sokféle kerthez és parkhoz illeszthető. Teljesen télálló, jól tűri a metszést, így ideális a strukturált ültetésekhez és klasszikus kerttervekhez.

A tiszafa sövény (Taxus baccata) egy örökzöld tűlevelű növény, amely sűrű, jól elágazó bokrokat képez mélyzöld színnel. Különösen alkalmas nyírt sövényekhez és formára vágott alakzatokhoz, mivel jól tűri az erős metszést, és gyorsan új hajtásokat hoz a régi ágakból.

A növény napos és félárnyékos helyen is jól fejlődik, és a legtöbb talajtípusban megél, még a nehéz vagy kevésbé tápanyagdús talajban is. Ellenálló, szélálló és bizonyos mértékig szárazságtűrő, ami alkalmassá teszi a magyarországi körülményekhez.

A nőivarú növények ősszel kis, piros bogyókat hozhatnak, amelyek díszesek, de mérgezőek. A magot körülvevő hús azonban nem mérgező. A tiszafa őshonos Dániában és Észak-Európa más részein, és hosszú élettartamáról, valamint arról ismert, hogy egész évben megőrzi sűrű, zöld megjelenését.

Sövényként ültetve ajánlott körülbelül négy növényt ültetni folyóméterenként, hogy sűrű és egyenletes növekedést érjünk el. A rendszeres öntözés és trágyázás a telepítés szakaszában elősegíti az egészséges növekedést és a stabil gyökérzet kialakulását.

A portugál babérmeggy, botanikai nevén Prunus lusitanica 'Angustifolia', közepes vagy nagy méretű, örökzöld cserje, sűrű és harmonikus növekedéssel. Gyakran használják sövénynövényként, ahol egyenletes és sűrű formára nyírható, vagy szabadon növő bokorként is meghagyható.

A növénynek ovális, sötétzöld, fényes felületű levelei vannak, amelyek kontrasztban állnak a vöröses levélnyéllel. Ez a színkombináció elegáns és élénk megjelenést kölcsönöz a kertnek. Kora nyáron az idősebb növények rövid, felálló fürtökben kis, fehér virágokat hoznak, amelyeket fekete, ehetetlen bogyók követnek, amelyek vonzzák a madarakat.

A növekedés közepes erősségű, és a növény ritkán nő 2,5 méternél magasabbra. Legjobban védett helyen, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű kerti talajban fejlődik. A nehéz agyagos talajhoz érdemes kavicsot vagy homokot adni a jobb vízelvezetés érdekében. A rendszeres öntözés a telepítés szakaszában fontos a jó kezdet érdekében.

A portugál babérmeggy napos és árnyékos helyen egyaránt jól érzi magát, és használható nyírt vagy nyíratlan sövényként. Sűrű növekedése különösen alkalmassá teszi betekintés elleni takarásra, és egész évben megőrzi zöld lombját.

A nagy gyümölcsű fanyar bogyó (Aronia melanocarpa) közepes méretű, lombhullató cserje, sűrű és felálló növekedési formával. Általában 1–2 méter magasra és 60–90 cm szélesre nő, és egyenletes, jól elágazó szerkezetet fejleszt, ami alkalmassá teszi mind nyíratlan, mind nyírt sövényként.

A cserje bronzos színű levelekkel hajt ki, amelyek később sötétzölddé válnak. Tavasszal és a kora nyári időszakban sok apró, fehér vagy krémszínű virág borítja, amelyek gömb alakú ernyőkben csoportosulnak. A virágok vonzzák a beporzó rovarokat, és enyhe illatuk a galagonyára és a berkenyére emlékeztet.

A virágzás után fekete, fényes bogyók képződnek, amelyek méretükben a feketeribizlihez hasonlítanak. Savanyúak, de ehetők, és gyakran használják szörp, lekvár vagy ételszínező készítéséhez. A bogyók vitaminokban és antioxidánsokban gazdagok, és a madarak is szívesen fogyasztják.

Ősszel a cserje feltűnő színjátékot mutat vörös, rézvörös és narancsvörös árnyalatokban, ami hosszabb ideig dekoratív hatást kölcsönöz a kertnek. Jól fejlődik a közönséges, jó vízelvezetésű kerti talajban, és napos vagy félárnyékos helyen is megél, különösebb talajigény nélkül.

A nagy gyümölcsű fanyar bogyó önbeporzó és nagyon fagytűrő. Használható szoliterként, csoportosan, vegyes sövényben vagy sövénynövényként, ahol általában 2–3 növényt ültetnek folyóméterenként.

A közönséges madárberkenye (Prunus padus) őshonos fa vagy nagy bokor, amely sűrű, ovális koronát fejleszt. Általában 4–8 méter magasra nő, de kedvező körülmények között elérheti a 10 métert is. Erőteljes növekedésű, mélyre hatoló gyökérrendszerrel és sok oldalgyökérrel, ami nagy szélállóságot biztosít a növénynek.

A virágok májusban jelennek meg, hosszú, lecsüngő fürtökben. Fehérek, ötszirmúak és édes illatúak, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat a szezon elején. A levelek elliptikusak, enyhén fűrészes szélűek, sötétzöldek a felső oldalon és világosabbak az alsón. A madárberkenye korán kihajt, ezért májusfának is nevezik.

A termések kicsi, sötét bogyók, amelyek amygdalint (kéksavat) tartalmaznak, ezért emberi fogyasztásra nem alkalmasak. A madarak azonban szívesen fogyasztják, és segítik a terjedését. A faj nedves talajon jól fejlődik, és elviseli az időszakos elárasztást, így alkalmas mélyedésekbe, vízfolyások mentén és szélvédő sávokba való ültetésre.

A növényt gyakran használják erdei és tájtelepítési projektekben, ahol hozzájárul a sűrű növényzethez, a szélvédelemhez és a biológiai sokféleség növeléséhez. Ültethető egyedül, csoportosan vagy vegyes sövény részeként.

A vörös borbolya sövényhez, más néven Berberis thunbergii 'Atropurpurea', lombhullató cserje, jellegzetes bíborvörös, tojásdad levelekkel. Ősszel a levelek bronzos árnyalatokra váltanak, ami látványos színjátékot ad a sövénynek a szezon során.

A növény közepes növekedésű, általában 100–200 cm magasra és körülbelül 100 cm szélesre nő. Felálló növekedésű, tüskékkel rendelkezik, így ideális olyan sövényekhez, amelyek természetes határként vagy védelemként szolgálnak a nem kívánt behatolók ellen.

Május–júniusban a borbolya apró sárga virágokat hoz, amelyeket később piros bogyók követhetnek. Legjobban napos vagy félárnyékos helyen, közönséges kerti talajban fejlődik, és teljesen télálló a dán éghajlaton.

A vörös borbolya használható nyírt vagy nyíratlan sövényként, de szoliterként is ültethető, ha színes és strapabíró, alacsony gondozásigényű növényt szeretnénk.

A kerti gyöngyvessző (Spiraea x vanhouttei) lombhullató cserje, amely közepes vagy nagy méretű növénnyé fejlődik, felálló és kissé szétterülő növekedéssel. Sok finom ágat hoz, amelyek sűrű és harmonikus megjelenést biztosítanak, alkalmas mind szoliterként, mind sövényként.

Májusban a növényt rengeteg apró, fehér virág borítja, amelyek gömb alakú fürtökben helyezkednek el a fiatal ágakon. A virágok enyhén illatosak, és világos, feltűnő megjelenést kölcsönöznek a kertnek. A virágzás után kis, száraz magtokok fejlődnek.

A levelek kicsik, zöldek és enyhén fogazottak, ősszel pedig aranysárga és narancssárga árnyalatokat kapnak. A kerti gyöngyvessző napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, és jól tűri az erős szelet. Teljesen fagytűrő, és a legtöbb talajtípusban megél, amíg a talaj nem pangó vizes.

A növényt gyakran használják nyírt vagy nyíratlan sövényként, de csoportosan vagy szoliter dísznövényként is jól mutat. Sövénytelepítésnél három növény ajánlott folyóméterenként.

A törpe fanyarka (Amelanchier spicata) egy nagy, lombhullató cserje, természetesen karcsú és felálló növekedési formával. Sok ágat fejleszt, és idővel sűrű, bozótos megjelenést kap, ami alkalmassá teszi nyíratlan sövényekhez és szélfogókhoz.

Májusban és júniusban a cserje sok apró, fehér virágot hoz, amelyek fürtökben helyezkednek el, és vonzzák a méheket és más beporzókat. A nyár későbbi részében kis bíbor-kékesfekete bogyók fejlődnek, amelyeket a madarak gyorsan elfogyasztanak.

A levelek kékeszöldek, világosabb fonákkal, ősszel pedig feltűnő sárga és vörösesbarna színt kapnak. A kéreg sima és szürkésbarna, még az idősebb ágakon is, ami egész évben szép megjelenést biztosít a növénynek.

A törpe fanyarka a legtöbb jól vízelvezetett talajban jól fejlődik, és tűri a teljes napfényt, a félárnyékot és az árnyékot is. Széltűrő, és kis mértékben a sót is elviseli, így alkalmas kitett helyekre. Akár 4 méter magasra és 1,5–3 méter szélesre is megnőhet.

Ültetéskor ajánlott tápanyagban gazdag, jól vízelvezetett talajt használni, és a begyökeresedés idején rendszeresen öntözni. Sövénynövényként általában 2–3 növényt ültetnek folyóméterenként.

Az 'Martin' óriás tuja (Thuja plicata 'Martin') egy örökzöld tűlevelű növény, erőteljes, széles, oszlopos növekedéssel. Gyorsan sűrű és egyenletes sövényt képez, amely egész évben hatékony takarást és szélvédelmet biztosít.

A lombja lapos, pikkelyszerű levelekből áll, mély sötétzöld színben, amely télen is megőrzi árnyalatát. A fiatal növények gyakran erős hajtásokat és nyitottabb növekedést mutatnak, de rendszeres nyírással gyorsan sűrűvé válnak.

A fajta nagyon fagytűrő, és a legtöbb talajtípuson jól fejlődik, amíg a talaj nem pangó vizes. A napos vagy félárnyékos helyeket kedveli, és jól tűri a szelet és a hideget is.

Az 'Martin' óriás tuja általában nem virágzik, ha sövényként nyírják. A nyíratlan növények azonban kis, tulipán alakú tobozokat hozhatnak, amelyek zöldről világosbarnára változnak.

Ültetéskor ajánlott a jó talajminőség és vízelvezetés biztosítása. A rendszeres öntözés és trágyázás a kezdeti időszakban elősegíti az erős gyökérzet és a sűrű növekedés kialakulását. A sövényt nyírni lehet, hogy megőrizze egyenletes formáját és sűrűségét.

A gyertyán (Carpinus betulus) őshonos lombhullató növény, amelyet gyakran használnak sövényként sűrű és jól elágazó növekedése miatt. Sok finom oldalágat és egy erős főhajtást fejleszt, ami kompakt szerkezetet eredményez, amely télen is megőrzi sűrűségét.

A levelek kicsik, oválisak és frisszöldek, finoman fűrészelt széllel. Ősszel arany árnyalatot kapnak, és a száraz levelek egy része gyakran a téli hónapokban is az ágakon marad, ami egész évben bizonyos takarást biztosít.

A kéreg sima és szürke, míg a fiatal hajtások barnás árnyalatúak, rövid, puha szőrökkel. A növény tavasszal virágzik apró, lelógó barkákkal, de a nyírt sövények ritkán hoznak virágot vagy termést.

A gyertyán nagyon ellenálló, és jól tűri a szelet, az árnyékot és a változó talajviszonyokat. Nőhet tápanyagban gazdag és nehéz talajban is, de legjobban a jól vízelvezetett kerti talajban fejlődik. Könnyű, homokos talajon talajjavítás ajánlott az optimális növekedés érdekében.

Sövényként ültetve körülbelül négy növény ajánlott folyóméterenként, hogy sűrű és egyenletes sövényt kapjunk. Használható vegyes kerítésekben vagy szabadon álló faként kertekben és parkokban is.